2013. szeptember 21., szombat

2.Fejezet: Beszélgessünk!

Sziasztok! Itt van a második 2.fejezet remélem tetszik majd. Köszönöm azt a két kommentet♥
Jól esne ha ehhez is kommentelnétek páran. Jó olvasást! xx.


Kiszálltam a kocsiból és picit durvábban a kelleténél becsaptam az ajtót. 'Hoppá' mondtam magamban. Sétáltam előre fele mikor ráeszméltem hogy a kocsi még mindig megy. Hátra fordultam és Louis ott ült a kocsiba.
-Hé! Te miért nem jössz? Elvileg azért hoztál el hogy ne legyenek 'keselyűk'.-intettem neki. Viszont ő csak rázta a fejét. És mutogatott valamit majd elhajtott. A tánc.. Meg akarja úszni. Ráztam a fejemet hogy nézhet engem ilyen naivnak. Az ajtó felé lépkedtem lassan. A kavicsokat rugdostam össze vissza.
Éppen az ajtót akartam nyitni mikor valaki kivágta és sikeres fejbe vágott vele. A földre estem.
-Áu!-nyikkantam meg miután a fenekemre estem.
-Bocsánat. Nem akartam.-csak kicsit néztem fel. Egy kéz volt ott. Még feljebb néztem. Egy arc.. Vagy is egy göndör fürtökkel teli fejet láttam. Zöld szemekkel.
-Te.. Te .. Te Harry Styles vagy!-csattantam fel hirtelen. Ő halványan mosolygott rám. Én pedig olyan hülye voltam hogy nem nyúltam a kezéért csak bámultam. Oh.. ha ezt Rick látni. Féltékenységi roham törne rá. Aprót ráztam a fejemen és a kezéért nyúltam. Ő felhúzott engem én pedig minden szó nélkül besétáltam az ajtón. Ez a táncterem más volt mint a miénk. De kicsit ridegnek találtam.
-Amúgy sajnálom. Nem akartam rád vágni az ajtót. Csak kinéztem mert Louis késében van. De..
-Louis kiakar bújni a táncpróba alól.-fordultam oda mosolyogva, de tekintetem vissza is kaptam és folytattam a terem tanulmányozását séta közben.-Elég jól ismerem már. Mit meg nem tenne azért ha nem kéne annyit mozogni.
-Várj.. Téged hogy hívnak?-kérdezte tőlem. Meglepetten oda fordultam, és már el is múlt a meglepettségem hiszen ő nem ismer. Csak a nevet tudhatja Louistol.
-Jennifer Ł. Secreto.-mondtam mosolyogva majd kezet nyújtottam hogy kezet rázzunk. Ő akadozva de bólintott egyet és kezet rázott velem.
-Értem. Az új tánckoreográfus. Eszembe juthatott volna hogy Louis téged kér meg. Renget mesélt már rólad. Csak elmesélte hogy összevesztetek. Tudom milyen és előbb vagy utóbb de elmondja hogy igazad volt. Hidd el majd több időt tölt veled.-mondta mosolyogva. Ez jól esett. Louis mesél nekik rólam. És több időt tölt velem. Mert igazából azon kaptunk össze, hogy megjegyeztem neki mostanában alig beszéltünk. Ő reakciója annyi volt hogy ez nem igaz. Most is beszélünk. Eltúlzom. Meg hogy különben is én töltök sok időt Rickkel. És hogy én vagyok egyedül hibás azért ha nem beszélünk. Én feldühödtem és képen töröltem rendesen. Majd kidobtam a házból és közöltem vele addig nem beszélek vele amíg bocsánatot nem kér.
Teltek a napok de ő nem jelentkezett. Féltem hogy elvesztem. Szinte testvérek voltunk. Együtt nőttünk fel. Nem akartam hogy ez az egész tönkre menjen azért mert a kelleténél bunkóbak voltunk a másikkal.
Aztán amikor tegnap oda jött megint haragot éreztem. Mert nem mondta azt hogy bocsánat.
Abban reménykedtem hogy ma talán bocsánatot kér.
-Mond Harry. A többiek hol vannak? Mivel fáj a lábam. Nem hinném hogy ma lesz bármi is.. De szívesen beszélgetnék veletek.-mondtam neki.
-Sajnálom. Gondolom azért fáj mert rád vágtam az ajtót. Tényleg nem direkt volt.-mondta szomorúan. Én csak legyintettem a fajta 'nincsen semmi baj'-t. Ő elmosolyodott és oda rohant az egyik ajtóhoz. Bekiabált rajta. Az ajtó kinyílt és a többiek is kijöttek.
A szám is tátva maradt. Szerencsém hogy leültem. Mert biztos hogy ott helyben elájulok.
Itt van mind a négy tag. Az ötödik számomra megszokott látvány. Semmi sem változott iránta.
Úgy, úgy tekintek rá mint az előtt.
-Szia Jennifer!-köszönt Liam. Én csak intettem. Éreztem ahogy rezeg a telefonom. Előhúztam a zsebemből. Louis..
-Na? Mi az a fontos dolog amiért nem tudsz ide jönni?-kérdeztem tőle.
-Valami!-vágta rá. Kisebb szünet után megszólalt -Amúgy a srácok normálisok veled?
-Igen. Normálisabbak mint te! Ők nem lógnak el mondva csinált dolgok miatt.-mondtam neki.
Még dühös voltam rá. Levezettem rajta a maradék dühömet.
-Héé.. Ne légy dühös húgi. Nem sokára ott leszek.-és letette. A húgi szóra elmosolyodtam. Mindig tudja mivel éri el hogy mosolyogjak.
-Na? A logós volt?-kérdezte Zayn. Én csak bólintottam.
-Srácok mi lenne ha beszélgetnénk? A fajta kérdez felelek.-kérdeztem tőlük. Ők csak bólintottak majd egy körbe leültek a földre. Én az üres helyre beültem.
-Én kezdem!-kiáltott fel Harry majd felém fordult.-Mióta ismeritek egymást Louval?
Én gondolkozás nélkül rávágtam.
-19 éve ismerem.-mosolyogtam rá. Most én jövök gondoltam..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése