1. Fejezet: Változás

A padom ülve nyomkodtam a telefonom. A táncpróbáról töltöttem fel a képeket. Mindig így szoktam. De csak amíg szünetet tartunk. Már csak 1-2 perc volt a szünetből mikor megcsörrent a telefonom. Megdöbbenve néztem hogy Louis az.. Azok után hogy összevesztünk azt hittem nem is fog engem hívni. Hatalmasat sóhajtottam és felvettem.

-Mit akarsz?-kérdeztem unottan. Eléggé megbántottnak éreztem magam. És ő még csak bocsánatot sem akart érte kérni.. Mert szerinte neki igaza van.. Nem volt. És ezt ő is tudta. Csak fájt neki beismerni. 

-Azt hogy szólj az őröknek hogy engedjenek be.. Elég agresszívak.-mondta idegesen a telefonba. Picit elgondolkoztam.. Küldjem el vagy legyek olyan kedves hogy beengedem?.. Oké ennyire én sem vagyok sértődős. Kinyomtam a telefont és elindultam az ajtó felé. Azért is szükségesek az őrök mert nem szeretném ha bárki látná a próbákat. Vagy hogy ha a rajongók be jönnének. Nem tudnánk próbálni. Kinyitottam az ajtót. És tényleg ott állt. 

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle. Ne várjon kedvességet egészen addig amíg nem kér bocsánatot. És nem mondja azt hogy igazam van. 

-Beszélhetnék úgy hogy ezek ketten nem néznek így rám?-kérdezte. Sóhajtottam majd intettem hogy mehetnek. 

-Nagyon remélem nyomos okod volt ide jönni.-támaszkodtam neki az ajtónak és karba fontam a kezem. 

-Őszintén szólva inkább szívességet kérnék.. A mostani koreográfusunkat ki rúgták. Szeretném ha te állnál a helyébe. Vagy is inkább megszeretnélek rá kérni.-a szemem majd nem kiesett a helyéről úgy néztem. Az elején közbe akartam szólni hogy van pofája szívességet kérni. De miután tovább mondta kezdett érdekelni. Sőt.. Mire végig mondta már meg is győzött. Érdekelt hogy milyen lehetne az a tánc amit ők képesek előadni. A kíváncsiságom volt az egyetlen egy dolog ami rávett. 

Hiszen öt srácnak a béna tánc tudását nézhetném. Ez bennem mindent vitt.

-Oké. Mikor? Hol?-kérdeztem mosolyogva. Ő picit meglepődött. Majd beszédre nyílt a szája de nem szólalt meg. Mint aki gondolkozóba esik.. Esküszöm még én sem gondolkoztam ennyit..

-Holnap. És majd érted megyek. Nem akarom hogy mint a keselyűk úgy csapjanak le rád.-mondta vigyorogva. Én zavarodottan bólogattam majd behátráltam és bevágtam az ajtót. Oké ez furcsa volt. Még tőle is.. 

Viszont rettentően vártam hogy holnap legyen. Vajon milyen lesz? Jó lesz? És ha nem? Ha borzalmas lesz öt idiótát tanítani.. Mert végül is tanítom is valamennyire őket.
De a holnapi nappal való kételyeimet el is hessegetem és vissza álltam táncolni.
Amikor táncolok nem érdekel senki és semmi. Én a táncot önkifejezés céljából használom.
Sokszor fordult elő hogy szólongattak de én csak táncoltam tovább. Mindig kitűntem az osztálytársaim közül. Volt olyan hogy egy-két óráról kiküldtek mert a lábammal doboltam és táncoltam a pad alatt. Persze a szüleimet mindig megmosolyogtatta ez az egész. Mert tudták mi lesz belőlem. Csak nem gondolták hogy eddig eljutok. Igazából még én sem gondoltam. 

Miután vége lett a próbának mindenki pakolt. Én mindig maradni szoktam még. Hogy tudjak egyedül is táncolni. Azt amit szeretnék. És úgy ahogyan én akarom. De ma nem akartam. Nagyon izgultam a holnapi nap miatt. Amikor arra gondoltam hogy mi lesz ha borzalmas lesz csak eszembe jutott: A sikerért meg kell szenvedni.
És már is jobban voltam. Kivételesen egyszer én hagytam el először a tánctermet. Mivel 10 percre laktam a táncteremtől mindig sétáltam. Csak megtörtént az hogy ismert lettem. És akaratlanul is rólam szólt sok minden. Azóta egy kapucnis felső és egy napszemüveg kiséretében járkálok az utcákon. Néha sikerül észrevétlenül haza mennem de nem mindig..
Láttam a házam. Ez örömmel töltött el. Egy újabb nap után haza megyek és bele hullok az ágyba.
Megálltam az ajtó előtt és babrálni kezdtem a kulccsal. Mint mindig most is én győztem és kinyitottam. Jó talán egyszer történt az hogy nem tudtam kinyitni.. De az megint egy másik történet. Első dolgom az volt hogy ettem. Aztán megcsináltam a szokásos dolgokat. Tudjátok. Fürdés, fogmosás.
Egy félóra múlva arra lettem figyelmes hogy a kanapén kényelembe helyezve magam tévézek a cicámmal. Fekete volt. Ezért neveztem el Darknak. Nem sokáig tévézhettem mert hamar elnyomott az álom..
Reggel a borzalmas ébresztő órámra keltem. Hihetetlen módon de ma még lelkesebb voltam mint tegnap. Örültem neki hogy ma a megszokottól mást csinálok. Mosolyogva felpattantam majd az emeletre felrohanva befutottam a szobámba. Kinyitottam a szekrényem és kikaptam a kedvenc felsőm és farmer gatyám. Szeretem az egyszerű dolgokat.
Rettentően siettem. Igazából fogalmam sem volt Louis mikor jöhet. Felöltözve lefutottam a konyhába. Szokás szerint megint előbb reggelizett a macska mint én. Próbáltam nyugodt maradni. Ezért nyugisan kanalaztam a zabpelyhet. Viszont amikor valaki csengetett mindent félre löktem és rohantam ajtót nyitni.
-Szia!-mondtam mosolyogva. Louis ott állt velem szemben. Ő vissza mosolygott.
-Szia. Mehetünk?-kérdezte. Én csak bólintottam és felkaptam a cipőm majd a táskám. Egyre jobb izgultam. Ahhoz képest hogy legjobb barátok vagyunk Louis-sal sosem találkoztam az öt sráccal.
Amikor beszálltam a kocsiba hihetetlen boldogság töltött el. Éreztem ez a nap sokkal másabb lesz mint a többi..